Nagymaros, küzdelem, remetebarlangok

Ez elég kimerítő volt. Egy idő után néhol eltűnik az út, gyökerekben kapaszkodom, húzom magam felfelé, miközben a kövek szaladnak szerteszét a talpam alól. Egy tévesztés után, ahogy a domb oldalán próbálok ereszkedve visszatérni a lentebb jelölt ösvényre, az avarban csúszok lefelé húsz métert. A testemet lassan beborítja az izzadságcseppekhez tapadó föld, apró horzsolások itt és ott, a telefonomból folyik az erdei homok. Végül beülök a kocsiba, és nagyon jól érzem magam. Otthon alszok utána egy vagy két órát.

Tanulságok: ez nehezen futható. Helyenként persze igen, de sok helyen inkább gyaloglás. Nagyon vigyázni kell, sok a gyökér, a kidőlt fa. Helyenként csak két arasznyi az ösvény, egyik oldalán meredek lejtő. Esőben, nedves időben szerintem nem is teljesíthető. Sok ponton érdemes megállni, gyönyörű a kilátás. Ahhoz, azért, hogy az ember igazán élvezni tudja, nem elég egyszer megcsinálni vagy kell egy vezető, aki tud figyelni minden másra.
----------------
Az első alkalom hogy igazán terepen próbálkoztam. A testemben vannak izmaim ott is, ahol eddig nem tudtam róluk. Az utcai cipő pedig ... hm ... tényleg utcai.
Az eredeti út, ami néha elfogyott ez volt: https://www.wikiloc.com/hiking-trails/o-32963232.
Most már tudom., hogy érdemes megnézni a besorolást (hiking) és az erősséget is (difficult). Teljesen más élmény, mint az aszfalt.