Piros 85 Andival 20131102

Igeeeeeeeeeen!
Ettől csodálatosabb nem is lehetett volna.
Egész héten tervezgettem.
Mit, hová, mikor, hogyan lesz a rajt, hogyan megyek ki, milyen lesz a frissítés, az átöltözés. Ki fogom egyáltalán bírni? Egyáltalán mit is keresek én a terepfutók között?
Aztán reggel Loui szépen elvitt minket a rajthoz és elindultunk.
Érdekes, hogy csak a Kevély-Nyereg után jött rám a pofázhatnék, de utána egyszerűen nem tudtam befogni a számat.
És repült a táj, a kilométerek és az órák.
Minden tökéletesre sikeredett. Nem esett, nem volt meleg, jó ruhát választottam és a hasra esések is elkerültek.
Ha kicsit megfáradtam elég volt Andira néznem és hatalmas erőt merítettem az Ő elszántságából.
Persze a vége előtt azért csak el tudtunk tévedni. Ott, ahol már csak egy utat lehetett benézni! És, sikerült. Veszítettünk 500 métert, és 5 percet. De ez kit érdekel!?
Viszont nyertem! Egy csodálatos napot, egy hihetetlen erőpróbát, és egy elképesztően kemény fejű futótársat.
Csak megköszönni tudom, hogy ott lehettem. Nem találok szebb szavakat. Köszönöm. Köszönöm, Köszönöm.
És én lenyomtam a kiírás szerinti 88,6 km-t és 3200 méter szintet!
Persze az utolsó szakaszokon kicsit szaggatottá vált a futásom. Talán egy jó Monty Python filmben is bemutatható lennék, a nézők örömére.
Köszönöm mindenkinek ezt a csodás napot! A családomnak, Andinak, Louinak, Ildinek, az Acélszíves bringás fiúknak, a rendezőknek a futó és túratársaknak egyaránt.