Pzotyo

Nehézségi szint   Csak felkészülteknek

Koordináták 4515

Uploaded 2014. április 28.

Recorded április 2014

-
-
1 052 m
196 m
0
26
51
102,52 km

Megtekintve 613 alkalommal, letöltve 5 alkalommal

közel Castiglione d'Orcia, Toscana (Italia)

Ugyan miként is mesélhetném el életem egyik legszebb hétvégéjét Nektek. Mert akikkel együtt lehettem, akik segítettek, akik csendben, vagy hangosan buzdítottak és hittek bennem, akik türelmetlenül várták a rólunk szóló híreket mind az én szeretteim.
Öt nap távol a munkától. Két nap édes kettesben, majd újabb kettő szuper négyesben. Mindez Toszkána szívében, ahol a kávé az kávé, a füstölt sonka manna, de a sajt és vörös bor is az istenek tápláléka. Persze az igazi olasz fagyi sem hiányozhatott.
Elsőrangú szállás, kitűnő és bőséges reggeli és vacsora. Pazar panoráma a 22. századi istállóból!
Ja, és egy olyan futóverseny, ahol a macskákból ultra macskák lesznek. Itt lett az én Gyöngyvirágom is UM. Élete első ötvenese több mint 2000 m emelkedéssel. Ez volt az igazi tűzkeresztség. Ja, és a négyszeri elázás.
Nekem királyi sors jutott szombatra. Andival a futás, ami önmagában is szuper, kiegészítve egy olyan kisérővel mint Lui, aki a föld alá is elénk, ill. utánunk hozott ételt, italt, ruhát, jó kedvet, buzdítást és persze Luit – amit egyszerűen nem lehet másképp leírni. (Mindketten csodálatosak, nagyszerű tudni, hogy ilyen barátaim vannak)
A 100-as táv szép két részre osztható a számtanban, és itt is. Az első 50: Indulás reggel hatkor – a felhők fölül! Lassú ereszkedés a felhők alá, miközben a feljövő nap lassan elkezdte napi rutinjával párologtatni a felhőket. Lassan kaptuk meg a távolságot, a kontúrokat, a formákat, a színeket. De milyeneket! Csodás a Toszkán vidék! Baráti szolid dombocskák, ciprusok, birtokok, kőházak, a dombok tetején 800 éves városkák, 1200 éves kolostorok. Egy nagy mesekönyv. No ennek a könyvnek a legszebb lapjaira, most a mi nevünk is felkerült. Szép lassan teltek az órák és koptak a kilométerek. A nap annyira belejött, hogy más csak egy atléta trikó maradt a reggeli rétegekből, de az is majdnem lekívánkozott. Őrült áprilisi hőség tört ránk. A nap, illetve a földről visszaverődő fotonok vidám vízcseppecskéket rajzoltak a homlokunkra, arcunkra, meg a gatyánk minden fertályára. Mikor már éppen meg akartunk főni, akkor az égiek meghallgatva óhajunkat esőt rendeltek. No és itt kezdődik a második 50 km. A hűvös lé szép lassan ott is megnedvesített, ahol az izzadtság még nem járt. Lassan lehűlt a levegő is, és ha ezen a ponton szépen elállt volna, talán ez a történet is másképp alakul. De, nem állt el. Hanem egyre vadabbul és vadabbul szakadt ránk. Jött egy kis szél is, így a környezetünkben szép lassan mindenki esőkabátra váltott, de mi keményen és csurom vizesen ellenálltunk az elemeknek. Nem volt egyszerű két óra, ahogyan az sem, amikor a hirtelen elálló esőt egy kemény és meleg napsütés követett. Így legalább volt alkalmunk a szauna technikánkat fejlesztésére, de csak amíg be nem értünk arra a 20 km-es szakaszra, ahol önmagában is volt 1400 m emelkedés. Na itt volt minden, csak futás nem. Volt nyafogás, kutyafájázás, meg volt dagonyázás, patakba és sárba merülés, aminek a végén totál disznóra váltva csak felértünk arra az 1052 m magas tetőpontra, ahonnan már csak egy gyors iszkiri hiányzott a célig. Illetve iszkiri helyett megkezdődött a sártenger dagasztása és a küzdelem a meredek lejtőkön a talpon maradásért. No azt azért el kell mondani, hogy a táj valamikori szépsége már alaposan amortizálódott, de minden jó, ha a vége jó alapon lassacskán csak visszaértünk a civilizációba. Már csak 11 km volt hátra, amikor beesteledett és ismét a sötétség vette át a hatalmat. Felemelő volt látni az eltűnő napfoszlányokat, majd észlelni a kis telkeken felvillanó egyedi fényeket, illetve meglátni a célt jelentő város fényeit. Innen fejlámpával haladtunk és igazán a sár, meg a folyamatosan dagadó vízhólyagok jelentették a fő akadályt. Aztán már csak 3-4 kilométer volt hátra, mikor előjött a régi érzés – bár csak még mehetnénk tovább, hogy az élmény meg hosszabb legyen. De egy futás mégis csak olyan, hogy a célnál vége van. Jó volt találkozni Luival, és Ultra Macskával. Boldogan és nagyon fáradtan értünk célba! Andi 7. lett!!  Őszintén gratulálok Neki! Én láttam igazán mennyit tett ezért. Láttam mikén harcolt, milyen keményen küzdött! Elképesztő, hogy ez micsoda könnyedséggel megy Neki – Látszólag! Na jó, azért voltak szótlan szakaszok, de túl vagyunk ismét egy olyan versenyen, ahol sikerült a rajttól „elbeszélni” a célig!
Két apróság azért ide kívánkozik. Az egyik, hogy az én drága kis Garmin kütyüm 35 percig próbálkozott a rajt után műholdat találni, így a pálya első 4,5 km-es szakaszát nem mérte. Emiatt a mellékelt track első szakasza nem az én mérésemet, hanem a honlapon kiadott adatokat tartalmazza.
A másik egy tapasztalás. Jó dolog a kataflam! Kellemesen csillapítja a fájdalmat és enyhíti a fáradtság érzetet. Ja és emellett igen jó kedélyjavító is. Feltétlenül használjátok!
Méréseim szerint: táv 102,593km, szintemelkedés 3359m. Ne hagyjátok ki!

Hozzászólások

    You can or this trail