VTM 52 20140330

Sokat hallottam már erről a versenyről, így itt volt a lehetőség a kipróbálásra.
A szervezésről és körülményekről csak a legszebb szavakat tudom mondani. Nagyon alaposan kigondoltak mindent a rendezők, így tényleg igen kulturált körülmények között nekünk csak a futásra kellett koncentrálnunk.
A szári sportcsarnok, mint egy kis szentély megtelt a hívőivel. Volt persze "vakulj magyar" termék bemutató a legpuccosabb terepfutó dolgokból és kellékekből, és persze elegendő illemhely, forró vizes fürdési lehetőség, meg asztalok és székek, ahol örömmel találhattunk egymásra mi futók és kísérők.
Az időjárás parádés volt. Csak hírből és filmről tudom, hogy 2013-ban 30 cm-es latyak volt az úr. Ezúttal rövid nadrág és póló, na meg a "robbanó" erdő, virágokkal, sarjadó ágakkal, de néhol teljes levélzettel teli fákkal. A márciusi időpont ellenére már voltak az erdőben árnyékos helyek is. Hiába, nagy móka mester a természet.
A futás is nagyszerűen sikerült. Szokásomhoz híven az utolsó induló voltam, de nagy meglepetésemre nem szakadtam le a a középmezőnytől. Azért találom a dolgot érdekesnek, mert sosem indulok gyorsan. Általában a forróbb fejű résztvevők (már ha ezt a kifejezést lehet ebben a közegben használni) porát szoktam nézegetni az út első harmadában. Most valahogy ez nem így lett, és bár erős volt a tempó, mégsem esett rosszul. Valójában kicsit jobban igyekeztem a szokásostól, mert szerettem volna egy jó időt futni, tisztelegve ezzel Andi Párizsi teljesítménye előtt. A szokásostól erősebb kezdés kicsit visszaütött, mert a középső harmadban éreztem, hogy nincs bennem elég erő - persze lehet, hogy egyébként sincs. Nehezebben jöttek az emelkedős szakaszok. Nagy-nagy szerencsére szuperek voltak a frissítő állomások, és sehol sem éreztem, hogy éhes, vagy szomjas lennék. Nem tudom milyen isoitalt adtak, de nagyon jól eset, és a szokásos csokis nápolyi is nagyon kellett. Naná, hogy az út végére megtelt a gyomrom nápolyival, de akkor már a csak kevés volt hátra.
A PGS-t szándékosan nem néztem egész úton, azért hogy ne az "matekozás" menjen a fejemben, hanem élvezzem inkább a futást. Az ötödik ellenőrző ponton, ahol minden eddigit felülmúlva kávé és sör is várta az arra éhezőket rápillantottam a "szakács" órájára és láttam, hogy 13:47 van rajta. Gyors matek, 47,1 km-nél 4:47, az lehetetlen! Arra gondoltam, hogy sz ipse elfelejtette átállítani sz óráját. Azt tudtam, hogy nem tudok 6 perces kilométereket, de mégis izgatott - hogy hátha csoda történt. Azért azt is el kell mondanom, hogy ezen a szakaszon már folyamatosan értem utol a többieket és nagyon sok társamat előztem meg. Végül is az utolsó 5 km egy nagy hajrá lett és vidáman, örömmel értem a célba - ahol nagy taps fogadott. 5:16:45! Hihetetlen! Tényleg szerettem volna 6 órán belül beérni, de ilyent?! Csoda történt.
Az igazság az, hogy a távot én csak 47,5 km-nek mértem és ez magyarázatot ad az időeredményre. Azt látom, hogy az eredeti térképhez képest két frissítő pont helyzete kicsit megváltozott, ami valóban csökkentette a megadott 52,2 km-es távot. Azt is látom, hogy az én kütyüm ezen a napon nagyon fura dolgokat mért, mert 100 méter feletti eltérések vannak az utak és a nyomvonal között. Várgesztes előtt van egy tavacska, amit egyébként megkerültünk, de a nyomvonal szerint a másik parton jöttem végig, ami nyilván nem igaz.
Ennyi. Végül is kit érdekel. Egyébként a pálya tökéletesen volt kijelölve, így még én sem tévedtem el, ami nem kis dolog. - De jó, hogy Csobánka messze van!
Talán a Vértesről nem írtam még, pedig lehet, hogy ezzel illett volna kezdenem. Nem is biztos, hogy méltó dolog, ha én írom le mennyire szép ez a Várgesztes, Vérteskozma, Szár háromszög. Aki erre jár semmiképp se hagyja ki a Vitány-Várat, mert nagyon különleges látvány. Gyertek el ide minél többen, és nézzétek meg a saját szemetekkel! Jövőre - ha egy mód lesz rá - én újra eljövök!
Köszönöm a szervezőknek még egyszer! Csodás futóünnepet varázsoltak.