Át a Börzsönyön

Rétságot elhagyva a diósjenei elágazóból indultam (a bike shuttle-t a feleségem és a lányom biztosította). Diósjenőre szinte csak legurultam, a község többek között a gyönyörű horgásztaváról híres. A falun áthaladva kezdett emelkedni az út és hamarosan egy 14%-os, véget érni nem akaró emelkedőn kapaszkodtam felfelé. Bemelegítésnek pont elég volt, ömlött rólam a víz. A tetőről végig látni a Börzsöny alatti lankákon, csodaszép a látvány, már megérte. Innen már a Börzsöny északi oldalán száguldottam lefelé, tempósan haladtam. Kemence, majd ott balra fordulva végig mentem az Ipoly menti kerékpárútnak kinevezett országúton. Sajnos itt már nagyobb az autós forgalom, de a táj és a hangulatos kis falvak nagyon tetszettek. Szobra érve ráhajtottam a Duna-menti kerékpárútra. Itt már többször jártam a közelmúltban, de nem lehet megunni. A terep szinte sík, nincsenek emelkedők. Nagymaros, Visegrád látképével fogadott, késő ősszel is forgalmas volt, sok turista, kerékpáros és járókelő volt a parton. Kismaroson keresztül értem Verőcére, ahol már várt a családom. A teljes táv majd 76 km volt 4,5 óra alatt.