Szakadás-árok. Bárnevóna

Régóta terveztük, hogy kedvenc, vadregényes helyünket, a Szakadás-árkot meglátogatjuk. Mivel egész héten napközben olvadt, éjszaka fagyott, reménykedtünk benne, hogy itt-ott jégcsapokat is fogunk találni. Tar végéről indultunk a csevicék felé. Már az út is akadályokat gördített alánk, merő jég volt, így csak az út szélén evickéltünk, hol a fagyott hó tetején, hol beroppantva a vékony felső réteget. Nehéz így közlekedni. Elhagytuk az Alsó és a Felső csevice forrásokat, nemsokára egy irtáson keresztül a Szakadás-árok végébe értünk. Na, itt kezdődtek a kalandok és a szájtátva bámulások. A szakadás egyébként is gördít akadályokat az érdeklődők útjába, na most ezt a jég is tetézte. De az élmény és a látvány hajtott előre és nem bántuk meg. Észre sem vettük, hogy eltelt felettünk az idő. A visszaút már egyszerűbb és egyhangúbb volt. Itt élveztük a jó levegőt, a napsütést. Erre mondta a párom, hogy ez az árok valami féreglyuk lehet, mert ott repül az idő és észre sem vesszük, hogy milyen távolra is kalandoztunk el.