Túlélő túra 2016

Szusszantunk kicsit a város peremén, tanakodtunk, hogyan tovább. A reggel már a nyakunkon volt, a meleg buszok pedig csábítottak, hogy beguruljunk a városba. Némi csoki és futás (igen futás!) után összeszedtünk a maradék erőnket és felmentünk az Árpád-kilátóhoz. Nem is kilátó, inkább egy várrom fogadott minket és lélegzetelállító látkép! No meg két mérges hajléktalan, akik épp ott húzták meg magukat és nem tudtak velünk együtt lelkesedni a kilátásért. Kár :( Így hamar elhallgattunk és már-már futólépésben jöttünk le a kilátótól, megfeledkezve eredeti úti célunkról. Visszatértünk a buszmegállóba, ahol egy meleg busz várt. Az utolsó betervezett pontról nehezen, de lemondtunk.

A harmadik ponton a templomot hipp-hopp megtaláltuk. Volt egy hangulata: egy nyitott rész, egy távoli, sötét szobor,egy feszület és mindez egy elhagyatott dombtetőn, de nem hagytuk magunkat megijeszteni. A padnál ettünk-ittunk kicsit, majd a hideg hamar továbbhaladásra szólított.

A szél egyre erősödött, a levegő már nagyon lehűlt, az erőnk is fogyni kezdett, de azért felsiettünk a Hármashatár-hegyre. A kilátóból beláttuk a ragyogó várost. Bazsi tartott egy kis idegenvezetést is. Hamar továbbálltunk, mindenki érezte, hogy itt még nem szabad megpihenni.

A sűrűbb erdőben már nehezen tájékozódtunk, de végül is sikerült megtalálni a keresett helyet. Gyors fotó, és már tovább is álltunk.....volna, de szükség volt egy is szusszanásra és némi csokoládéra.

Kitaláltuk, megtaláltuk, nem volt jó. A házörző kutya elég hatékonyan végezte a munkáját és a sötét sem bátorított minket, hogy bemenjünk a kertbe a cédrushoz. De a feladatot teljesítettük, a fotó megvolt. Elég sok szintet vesztettünk, így jó sokat másztunk fölfelé ez után.

A macis parkolóig gyakorlatilag leszaladtunk. Ki felöltözve - ki csak egy! cipőben :) Lent aztán Maja is cipőt húzott.

Első állomásunk a reptér volt, ahol egy tiltó táblát kellett megkeresni. Misi észrevett a távolban egy félelmetes "guggoló ember szerű" valamit. Ijesztőnek tűnt, de mi csoportosan bátrak voltunk és megközelítettük. És milyen jól tettük! Nem is guggol, nem is volt ember...megtaláltuk a tiltó táblát. Első pont teljesítve!

A Kék túra egyik pecsételőhelyét kerestük. Noha a gps az ellenkező irányba mutatott, a lányok ösztönösen mentek az oszlop felé, ahol rá is leltünk a pecsétre. Maja még az arcára is nyomott egyet, a biztonság kedvéért.

Második úti célunk a Vörös-kő volt. Kis kanyargás után fel is értünk a szélzsákhoz. Mentünk árkon-bokron keresztül, kisebb karcolásokat begyűjtöttünk ugyan, de megtanultuk, hogy ilyen esetben (is) figyelni kell a csapattársunkra, és nem árt figyelmeztetni a másikat, ha visszacsapódnak a tövises ágak.