Szusszantunk kicsit a város peremén, tanakodtunk, hogyan tovább. A reggel már a nyakunkon volt, a meleg buszok pedig csábítottak, hogy beguruljunk a városba. Némi csoki és futás (igen futás!) után összeszedtünk a maradék erőnket és felmentünk az Árpád-kilátóhoz. Nem is kilátó, inkább egy várrom fogadott minket és lélegzetelállító látkép!
No meg két mérges hajléktalan, akik épp ott húzták meg magukat és nem tudtak velünk együtt lelkesedni a kilátásért. Kár :(
Így hamar elhallgattunk és már-már futólépésben jöttünk le a kilátótól, megfeledkezve eredeti úti célunkról. Visszatértünk a buszmegállóba, ahol egy meleg busz várt. Az utolsó betervezett pontról nehezen, de lemondtunk.
Hozzászólások