Pzotyo

Nehézségi szint   Mérsékelt

Idõ  5 óra 23 perc

Koordináták 2577

Uploaded 2014. március 17.

Recorded március 2014

-
-
156 m
96 m
0
10
20
40,4 km

Megtekintve 697 alkalommal, letöltve 4 alkalommal

közel Szentmihálypuszta, Fejér megye (Magyarország)

"Kissé" nehezen szántam rá magam erre a beszámoló írásra, pedig igazán van mit mesélni a 2014-es DIDT-ről. Leginkább az inspirált, hogy Pista barátom Siófokon bizonyára nagyon kíváncsi arra, hogy miről is maradt le makacs sérülése miatt, egyben mi vár rá a 2015-ös évben.
Mindenek előtt, eltérően a korábbi évektől két fontos dolgot határoztam el. Az első, hogy meghívom a barátaimat egy jó kis futó partira, majd egy azt követő piknikre. A második, kicsit az első következménye, hogy a nagy nap előtt bejártam a pályát, nehogy beégjek a többiek előtt.
Szerencsére nagyon sokan elfogadták a meghívást, így összesen nyolcan futottunk a táv valamelyik részében.
Reggel, amikor a buszra vártunk, még a helyi barátainkkal is sikerült találkozni, ami tovább emelte az én hangulatomat. Tudom, hogy Czimmer Évinek "szinte" kötelessége együtt túrázni a diákjaival, de szerintem velünk is nagyon jól érezte volna magát. Talán jövőre velünk jön?!
Szóval attól függően, hogy ki-ki melyik távot választotta, reggel heten indultunk el busszal a Struccos rajtjába. Hogy miért Struccos? Azért, mert pár évvel ezelőtt a Szent Mihályi erdőnél még volt egy Fogadó, ahol struccokat neveltek - és árultak különböző kiszerelésben, a tojástól a tollazatig. Szandi és párja Gábor, Balázs fiam és az Ő Vikije, Andi, az én Vikim és persze én. Nagyon szép volt az idő, amit Andi a varázsgömbjével varázsolt. Érdekes, hogy az előző és következő napok mind szelesek, borúsak és esősek voltak, de ez az egy valami csoda verőfényes napsütést hozott. (Jó az a varázsgömb!) Hét ember nehezen fut együtt. Gábor az emelkedőknél kissé elmaradt, majd a lejtőknél messze elénk került. A gyerekek, Viki és Balázs hamar elunta a bölcsebb generáció óvatos ritmusát és eltűntek valahol elől. Mi pedig élvezve az igazi tavasz eleji napsütést és a hóvirágok elképesztő burjánzását kocogtunk, beszélgettünk, élményeket, terveket osztottunk meg egymással. Nem is tudom, hogy hogyan, de máris a Rácalmási-Szigeten voltunk. Itt Gábor egyenesen folytatta az utat, míg mi tettünk egy karikát bent. Nos fura világ volt itt. Annak ellenére, hogy a szervezők egy réteg sarat eltolattak az Erdészettel, helyenként olyan nagy sár volt, mint korábban a Forralt Borvidéken. Akinek ez újdonság volt - Szandi - csudára meglepődött, bár hozzá tenném, hogy a Tőle megszokott szívóssággal és türelemmel rótta a kilométereket. Andi, Viki és én olyan nagyon nem voltunk meglepve, hiszen idén már jutott bőven ebből a fajtából. Őszintén el kell mondani, hogy ez a fajta sár elképesztő energiákat vesz ki a futókból. Ennek például az lett a következménye, hogy a gyerekek - bármennyire erősek is szívesen várták meg, hogy mi is előkerüljünk a dagonyából. Persze ez után is csak néhány métert futhattunk Velük, hiszen az Ő ritmusuk - más. Aztán lassan közeledtünk Dunaújváros, a verseny központja felé. Nagyon nagy örömmel várta ezt már Szandi, az én Vikim és persze a gyerekek, akik addigra bizony-bizony megfáradtak. Azonban .... már ott várt minket Ildikó! Így a frissítést követően újult erővel vágtunk neki a hátra lévő 15 km-nek. Andi természetese - aki sosem fárad el - én, és talán a mondatot Vele kellett volna kezdenem - Ildikó! Ildikó diktálta a tempót, ami pokoli volt! Kicsit be is rezeltem, hogy mi lesz így velem, de csak kapkodtam a lábaimat. Andi is ezt tette, éreztem, hogy ez a tempó Neki is gyors, de egyenlőre kivárt.
Közbevetőleg el kell mondanom, hogy a célba érkezettek pihentek egyet, majd az összes autót elvitték haza és nekiláttak a "MOMO PARTY" előkészítésének. Ja, aki nem tudja, a MOMO egy nepáli étel. Nagyon authentic, de itthon is elkészíthető és amellett, hogy nagyon szeretjük kiváló emlékek fűznek hozzá.
Szóval Ildikó tempójában indultunk, majd egy.két emelkedő után azért csak sikerült megtalálnunk azt a ritmust, ami már "nem fájt". Így futottunk végig az ipar terület alatti Duna parton, majd keltünk át a félelmetes "fáradt vizes bob pályán", értük el a hidat, majd jutottunk el a célba. Andi és Ildikó is fantasztikusak voltak. Öröm volt Velük a futás. Annyira szeretném, ha sok ilyen alkalom lehetne még!
A célból a nagy fiam kocsival szépen hazahozott minket, ahol aztán sör, bor, kánaán és MOMO meg kávé és öröm, és még öröm várt ránk. Szuper volt!
Itt azonban meg kell állni egy percre, ugyanis a nap egyik fénypontja Andi sütije - KINDER BUENO - következett. Mit is mondhatnék? Először kanállal, aztán intelligensen kis tányérból villával, aztán kézből és.. többet már nem mertem, mert elfogyott a 3 kg süti. Jajjj, de jó volt! A süti is meg az egész nap!
Aztán lassan mindenki hazaindult, mert hát az élet csak ilyen. Őszintén remélem, hogy lesz jövőre is annyi erőnk, hogy egy ilyen jó bulit szervezzünk. Szükség is volna rá, hiszen végül páran nem tudtak eljönni, de nagyon szeretném, ha valamelyik évben ez sikerülne Nekik!
Ja, egész jó időt futottunk!
Legvégül szeretném megköszönni Vikinek, hogy felvállalta a szervezést, mert egy ilyen nap csak Vele képzelhető el!

Hozzászólások

    You can or this trail